Hipokrata világ ez, ösztön és kényszer, bámulom a tömeget, már semmit sem érzek.
Ráz a hideg minden monoton és absztrakt fekete, mint a kávé, fekete, mint a billentyű.
Szagtalan rímek, torzuló basszus, rothadó virágok, szivárvány patrus.
Elpárolog a haragom, mint a gőz a kádból, metafora köddé válok, mint a kámfor.
Az vagyok, ami te vagy, mindenki látomása, Én is, mint Te, csak vágyok a változásra.
Akarva vagy akaratlanul, a karma, az életünk minden percét kézben tartja.

360
"menni kell előre,a többi csak rajtad áll…"
safest way of skiing?
don’t ski
ehe ehe he
kártyafüggetlen
szép Amerika
"rajtad áll egyedül az életben mit érsz el"
this is me
dextroamfetaminfenilpropanolaminSZPÍD
cfreflection:

Chamber of Reflection
valóság szerintem

Nagyon mókás dolgon gondolkozok,vajon a kimondott szavaknak létezik-e dimenziója( a megadható 12 dimenzión kívül)?
Végülis,amit kimondunk az életre kel…aztán ki tudja haha,lehet nem is létezünk.

I keep straining my ears to hear a sound.
Maybe someone is digging underground…
Beeeeeee Geeeeeeeeeees